László Luca Gerda : Színterápia megnyitó

Kedves mindenki! Már többségetek biztos hallott róla, hogy kiállításom lesz Kisbéren. Erre szeretnélek titeket meginvitálni egy kisebb kedvcsinálóval. 🙂

Biztos hallottátok már azt a nézetet, hogy a színek segítenek bizonyos problémák megoldásában: hatásuk az emberi szervezetre tudományosan bizonyított tényeken alapszik. Ezt a jótékony hatást használja fel az ún. színterápia is. Megfigyelték egyes színek hatásait hosszú évszázadokon keresztül, majd az egyes problémákra olyan színt javasolnak, ami azt semlegesíti és előidézi a jó közérzetet.

Mivel az én kiállításommal párhuzamosan egy kicsit komorabb, fekete-fehér, de annál impresszívebb és elgondolkodtatóbb kiállítás látható, úgy hittem, itt az idő bevinni a színeket a kisbéri művelődési ház falai közé az én képeimnek formájában.

Persze nem szeretném lelőni előre, hogy milyen képeket láthattok majd ott, csak annyit szeretnék elárulni, hogy jó pár olyat, amit már elfelejtettetek valószínűleg, hogy van, és pár olyat is, amit még nem is tudtatok, hogy létezik. 🙂

A megnyitóról:

A WAMK-ot (Wass Albert Művelődési Központ és Könyvtár) megközelíteni legegyszerűbben Tatabánya/Komárom/Székesfehérvár irányából a 83-as útról Kisbérre bekanyarodva lehet. A templomnál menjetek egyenesen, Pápa felé, és nem sokkal a kereszteződés után megláthatjátok a szép színes művházat. 🙂

A megnyitó 16:30-kor kezdődik, de én valószínűleg már előtte is ott leszek.

A vendégkönyvet megpróbálom hasonló módon bonyolítani, mint az Álomnaplónál, tehát üveges lesz, és a végén azok közül, akik írtak bele, valaki egy kis ajándékot kap (értsd, egy A/4 nagyságú printet a képeim közül).

Remélem, minél többen el tudtok jönni! :))

Reklámok

Álomnapló vendégkönyv

Már pár hónapja vége van a pesti kiállításomnak, de azóta is azon gondolkodtam, hogy általában ha van vendégkönyv, akkor mindenki szeretné megnézni a bejegyzéseket benne. Hiszen nyilvános. Végre sikerült megtalálnom a módját, hogy megosszam és megköszönjem a csodálatos dolgokat, amiket írtatok.

Köszönöm szépen!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Komárom, ahogy én láttam

All of us. Cute and badass. © László Luca Gerda

ENGLISH READERS CLICK HERE! (google translate)

Épp ideje egy beszámolót írni a szombati napról. Kicsit rendhagyó lesz, még soha nem csináltam firkás képeket, ez az első alkalom. De szerintem megérdemli ez az esemény, hogy most kezdjem el.

Március 10. Hogy mi is volt akkor? 11 deviáns (értsd: mindannyian deviantART tagok és alkotók vagyunk) találkozott Komárom majdnem szívében, hogy az akkor még friss fizikai és szellemi állapotukat teljesen és végérvényesen leamortizálják. A program az volt, hogy Dóri, Bea és Viki egy kis idegenvezetést tart nekünk Komáromban és Komárnoban egyaránt.

A főszereplők (kattintásra többet is megtudhatsz róluk):

Amikor odaértem, a vasútállomáson már helyes kis tömörülésben álltak. Berti vett észre először. Örömködés, satöbbi. Kaptak tőlem ehetetlen sütit (sógyurma dekorlinzer), majd álldogáltunk még egy darabig, hogy a győri Kornél és Kéti is befussanak.

Dóri is an angel (in most cases) © László Luca Gerda

Megbeszéltük, hogy először a monostori erőddel kezdünk, de ha már ott vagyunk, beugrunk a szomszédba egy kávéra és beszélgetésre is. Giginek mindenki a csodájára járt, hogy milyen ügyes és tehetséges  (mert annak ellenére, hogy -én legalábbis- régóta tartottuk vele a kapcsolatot, most találkoztunk vele először).

I've never seen a teabag like this! © László Luca Gerda

Miután mindenki elég koffeint vitt be, elindultunk az erődöt bevenni. A pénztáros néni elég ferde szemmel nézett ránk, de Bertalan egy kicsit megpuhította hamisíthatatlan Berti-stílusával. Hiába lakom közel Komáromhoz, az erődben még soha nem voltam. Amikor megláttam, hogy miért fizettem olyan borsos belépőt, kicsit elkeseredtem… Ennyi az egész? Egy nagy mező??

Végül kiderült, hogy nem. A nagy mező szélén megtaláltuk az istállókat, meg mindenféle kis lyukakat, katakombákat. Be is álltunk egybe, hogy készítsünk egy csoportképet. Persze nem volt olyan egyszerű működésre bírni a gépet, de aztán nagy ‘óóó’ közepette sikerült.

It's working now! © László Luca Gerda

A többiek kitalálták, hogy inkább felmásznak az erőd tetejére, hátha onnan jobb a kilátás.Peti, Sztív és én hátramaradtunk. Mi valójában fényképezni mentünk! 😀 Bolyongtunk az istállókban, találtunk egy dekoratív folyosót, de mire újra hozzácsapódtunk volna a csapathoz, ők eltűntek. Elkezdtük járni a saját utunkat, vasutat találtunk, meg egy pincének kinéző valamit (ami mögött valamilyen lelátó-féleség lehetett).

The GREAT conceptual artists © László Luca Gerda

Like that. © Sárai Dorottya

Egyszercsak megjelent a nép többi része is, és elhatároztuk, hogyha már ilyen szépen összegyűltünk csinálunk egy csoportképet megint, kevésbé auschwitz-i környezetben is. A gépem a hídon, Dóri fényképez. Ezen legalább jól nézünk ki. 🙂

All of us. Cute and badass. © László Luca Gerda

Lementünk a katakombákba Dóri vezetésével. Iszonyatos sötétség. Kicsit el is tévedtünk, de szerencsére véletlenül kitaláltunk onnan. Közben -csak hogy a körülményekről is szóljak pár szót- már mindenki elfáradt, hiszen aki fotózik az tudja, hogy nem 2kg cuccot cipelünk mi a hátunkon (én speciel az átlagosnál is többet cipeltem). Meleg volt, sütött a nap és én bőrkabátban voltam. Egy ideig.

The cat's name is: visli (sausage) © Sárai Dorottya

Mindenesetre, mire mindenki újra összegyűlt, megnéztük a kenyérmúzeumot, aztán el is indultunk szebb helyeket keresni. Esetünkben a komáromi tavat (sajnos már nem volt időnk átmenni Komárnoba) Az erődből kifele menet találtunk egy cicát és mivel Gigi nagyon rendesen nekiadta a virslijét, ezért a macskának a neve Virsli lett. 😀

Big, bigger, biggest. Ducks be scared. © Kasznár Katalin

Rengeteg kacsa volt. Mi meg mint az őrültek, vettük elő a teleobjektíveinket és ültünk le a partra, hogy a kacsákat riogassuk. Szerencsére néha közelebb jöttek a kenyérdobáló kisgyerekek miatt, de még így se készült róluk (legalábbis nekem nem) értelmes kép. Végül már a megmaradt sógyurma-sütikkel dobálta őket Kéti, hogy nekem legyen valami akció-képem. A süti remekül látszódik.

Kapow, kapow © Tóth Viktória

Fél négy tájékán sajnos el kellett indulnunk a vasútállomás felé. Ilyenkor a  lábaim már annyira fájtak, hogy szinte nem is éreztem, hogy lépek. Az úton Kornél szórakoztatott Vikit és engem a csodálatos vicceivel. Hirtelen sajnos egy se jut eszembe. 😦

The sad-sad goodbye © László Luca Gerda

A vasútállomáson eljött a nap szomorú része. Imi, Peti, Sztív és Berti elindultak Tatabánya irányába, Gigi pedig Kisbér felé. Épp hogy nem sírtunk, de azért egy két zsepit elővettünk integetni.

Én is elköszöntem a többiektől, beültem a kocsiba és szépen elhagytam Komáromot. Rettentő fáradt voltam, nagyjából annyira, mint nyáron az egyik esküvő alkalmával. Alig bírtam nyitva tartani a szemem vezetés közben. Otthon ledobtam magamról mindent és zuhantam is az ágyba.

Ennyi történt. Elnézést, hogy össze-vissza ugráltam a történetben, próbáltam a képeket követni. :)) Az igazi képek, amik nem rólunk szólnak, hamarosan következnek, valószínűleg a frompankawithlove-on, fotónaplóként. 🙂

Már alig várom a következőt!

Tavasz van, új kezdetek, kedvezmények :)

László Luca Gerda © tulipankaphotography.tk

Próbálok minél többször írni ide a blogra, de valahogy mindig elmarad a frompankawithlove mellett, sajnos. Mostanában eléggé hanyagoltam a fotózást is, de Gigi rávett, hogy kezdjek bele egy új project-be újra. Úgyhogy immáron újra kénytelen leszek fényképezni, mert minden évszakot 100 képpel kell zárnom. Így jövő február 28-ra 400 képem lesz idénről, amik biztosan közel állnak majd hozzám.

Másik nagy hír, hogy a hét elején beszereztem egy ilyet:

Graphics tablet I heart ♥

Teljesen odavagyok érte, hihetetlenül imádok már most dolgozni vele, pedig még nem is használtam igazándiból semmi fotós dologra, csak próbálgattam rajzolni vele (aki ismer, az tudja, hogy a pálcikaember szintjén megrekedt a rajztudásom), és legnagyobb megdöbbenésemre könnyebben rajzolok vele, mint ceruzával/tollal papírra. Tetszik, hogy akkor javítok, amikor szeretnék, és nem pazarolom a papírt az elrontott műveimre. Már gondoltam rá, hogy készítek egy kis színes ‘portrésorozatot’ (már amennyire ezek portrénak nevezhetőek), amiből kettő már meg is van:

R E D © László Luca Gerda

B L U E © László Luca Gerda

Így állok most, meg úgy, hogy nincsen sajnos modellem (mert sajnos az állandó beugróm akivel bármit lehetett kezdeni megszűnt), viszont idén mindenképpen el szeretnék indulni jobban a portré/esküvő/baba vonalon,  úgyhogy arra hajtom a fejem, hogy:

Ha szeretne valaki segíteni nekem a portfólióm bővítésében (egyéni fotókról van szó, nem baba/esküvő fotókról) és közel lakik hozzám, az kérem jelezze (lucy.loves.photos@hotmail.com -> csak bátran!), és megbeszéljük hogy mennyire nagyon jutányos áron fog hozzájutni a képeihez (60% engedményre gondoltam + 0 Ft benzinköltség , de ez még függ attól, hogy mennyi képet és hogyan vállal az illető), én pedig mennyire örülök majd a képeknek. 🙂

Kiállításmegnyitó képekben

Lassan már egy hete, hogy megnyitottam a kiállításomat Pesten az Odeon Lloyd moziban, gondoltam ideje már pár képet is feltenni, hogy mi is történt azon a bizonyos estén.

Ezúton is felhívom a figyelmeteket rá, hogy aki írt a vendégkönyvbe aztán facebookon a kép alá, esélyes printet nyerni! 🙂

Képes beszámoló alább:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Budapest, 4 nap!

Még itt nem írtam a dologról, nem is értem miért. Azt se nagyon hiszem el, mondjuk, hogy tényleg ez történik. Február 9-én kiállításmegnyitóra hívlak titeket Budapestre, a Hollán Ernő utca 7-be (Odeon Lloyd mozi) ahol a magyart kiállítássorozat résztvevőjeként két teljes hétig ki lesznek állítva a képeim. Este hétkor pedig kiállításmegnyitó. 🙂

Úgyhogy, ha tehetitek gyertek, a belépés ingyenes! :))

A jövő zenéjét most játsszuk

December 31-én említettem, hogy nem tudom, mi lesz a jövőben, milyen project-et kezdek el, vagy egyáltalán csinálok-e valamit idén. Mérlegeltem hosszasan, összevetettem minden előnyt és hátrányt, és míg az előnyök között ott volt az, hogy minden nap kénytelen vagyok foglalkozni a fotózással, remélhetőleg fejlődök tudásilag, fejlődik a kapcsolatrendszerem is és ráadásul jó érzés befejezni egy ilyen nagyszabású kihívást, sajnos az ellenérvek között sorakozott a közelgő gyakorlati időszak (amiből 3 hónap szálloda), a szakdolgozat, és hogy egy ilyen project nagyon megviseli a fényképezőgépemet (félek, hogy idő előtt tönkremegy). Így, sajnos 2012-ben nem lesz 365.

Viszont lesz 52 hét Teleidoscope, amit már nagyon várok. Innentől kezdve minden vasárnap feltöltöm ide, valamint facebookra az aktuális heti témás képet.

Plusz:

Mivel semmiképpen sem szeretnék a vizuális naplóról lemondani, ezért kitaláltam, hogy minden hónapban készítek egy videós ‘napló’-t. Még pontosan nem tudom, hogyan fogom megvalósítani, de abban reménykedem, hogy úgy, mint a 365-nél, itt is csinálok minden nap egy rövid (10-20 s) videót, amit a hónap végén összerakok, és így összeáll majd az egész év december 31-ére. (Illetve minden hónap végére). A hátránya, hogy a videókat nem fogjátok minden nap látni, csak minden hónap végén.

(közben lévő képek: a 365ről való leszokás eredményei – mivel olyan, mint a drog)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is!