Portfólió fekete-fehér: Kriszti

Ma  egy hónapja voltam Tatabányán fényképezni Krisztit, a (volt) munkatársamat, tanítómat és barátnőmet. 🙂 Rettentő jól éreztük magunkat, rengeteget locsogtunk, nevetgéltünk és fényképeztünk. A képeket már jó ideje odaadtam neki, de még nem jutottam el odáig, hogy blogot is írjak. Sok-sok sorozat hever még itt felhasználatlanul, de mégis úgy gondoltam, hogy talán ezt mutatom meg először. Egyrészt mert már régen csináltam, másrészt, mert szerintem jól sikerültek. 🙂

Fekete-fehér képekre felkészülni! :))

Tatabánya – We live in tiny matchboxes

 

Imádok tilt-shifteket készíteni. Annyira kedves és hálás dolognak tartom, hogy maketté változtatom az egész világot, hogy nem tudom megunni. Mostanában viszont azon gondolkodtam, hogy egy év eltelt a japán földrengés óta (egész pontosan ez az ötlet annak a napnak az évfordulóján jutott eszembe), amikor minden olyan könnyen elpusztult, mert ennyire kicsik, és jelentéktelenek vagyunk mi, és amiket építünk. Ugyanezt éreztem akkor is, amikor tavaly januárban nálunk mozdult meg a föld.

Éppen ezért felmentem a Turulhoz többször is (valahogy sose fogtam ki szmogmentes időt, ami egyébként lentről nem látszódott) és elkészítettem ezt a sorozatot, tőlem nem megszokott módon csakis fekete-fehérben.

Így élünk a mi kis gyufásdobozainkban.

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg barátaiddal is!

Monostori erőd – Go minimal!

Általában azt szoktam hallani, hogy absztrakt képeket készítek. Most, hogy teljesen rákaptam a fotónaplók készítésére, tényleg látom, hogy így van. 🙂 Például, most a komáromi találkozó képeit készítettem el, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a minimalizmus és a színek, formák kölcsönhatásai uralják a képeimet.

Christmas whispers

Ígértem, hogy felteszem a karácsonyi fotózás képeit, amit Diával és Ádival csináltam. Maga a szituáció kicsit furcsa volt, mert Dia egy gyerekkori barátnőm, és Ádit is nagyon régóta ismerem. Eddig a párok, akiket fotóztam, idegenek voltak (vagy legalábbis nem tudtam róluk mindent) és így sokkal kötetlenebbül mertem őket beállítani. Így attól féltem folyton, hogy bolondnak hisznek. : )) Utólag végülis meg vagyok elégedve az eredménnyel, szerintem pont olyanok lettek a képek, mint ő maguk: aranyosak, kedvesek. Remélem nektek is tetszenek, nagyon szeretném tudni a véleményeteket róla! : ))

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.