Komárom, ahogy én láttam

All of us. Cute and badass. © László Luca Gerda

ENGLISH READERS CLICK HERE! (google translate)

Épp ideje egy beszámolót írni a szombati napról. Kicsit rendhagyó lesz, még soha nem csináltam firkás képeket, ez az első alkalom. De szerintem megérdemli ez az esemény, hogy most kezdjem el.

Március 10. Hogy mi is volt akkor? 11 deviáns (értsd: mindannyian deviantART tagok és alkotók vagyunk) találkozott Komárom majdnem szívében, hogy az akkor még friss fizikai és szellemi állapotukat teljesen és végérvényesen leamortizálják. A program az volt, hogy Dóri, Bea és Viki egy kis idegenvezetést tart nekünk Komáromban és Komárnoban egyaránt.

A főszereplők (kattintásra többet is megtudhatsz róluk):

Amikor odaértem, a vasútállomáson már helyes kis tömörülésben álltak. Berti vett észre először. Örömködés, satöbbi. Kaptak tőlem ehetetlen sütit (sógyurma dekorlinzer), majd álldogáltunk még egy darabig, hogy a győri Kornél és Kéti is befussanak.

Dóri is an angel (in most cases) © László Luca Gerda

Megbeszéltük, hogy először a monostori erőddel kezdünk, de ha már ott vagyunk, beugrunk a szomszédba egy kávéra és beszélgetésre is. Giginek mindenki a csodájára járt, hogy milyen ügyes és tehetséges  (mert annak ellenére, hogy -én legalábbis- régóta tartottuk vele a kapcsolatot, most találkoztunk vele először).

I've never seen a teabag like this! © László Luca Gerda

Miután mindenki elég koffeint vitt be, elindultunk az erődöt bevenni. A pénztáros néni elég ferde szemmel nézett ránk, de Bertalan egy kicsit megpuhította hamisíthatatlan Berti-stílusával. Hiába lakom közel Komáromhoz, az erődben még soha nem voltam. Amikor megláttam, hogy miért fizettem olyan borsos belépőt, kicsit elkeseredtem… Ennyi az egész? Egy nagy mező??

Végül kiderült, hogy nem. A nagy mező szélén megtaláltuk az istállókat, meg mindenféle kis lyukakat, katakombákat. Be is álltunk egybe, hogy készítsünk egy csoportképet. Persze nem volt olyan egyszerű működésre bírni a gépet, de aztán nagy ‘óóó’ közepette sikerült.

It's working now! © László Luca Gerda

A többiek kitalálták, hogy inkább felmásznak az erőd tetejére, hátha onnan jobb a kilátás.Peti, Sztív és én hátramaradtunk. Mi valójában fényképezni mentünk! 😀 Bolyongtunk az istállókban, találtunk egy dekoratív folyosót, de mire újra hozzácsapódtunk volna a csapathoz, ők eltűntek. Elkezdtük járni a saját utunkat, vasutat találtunk, meg egy pincének kinéző valamit (ami mögött valamilyen lelátó-féleség lehetett).

The GREAT conceptual artists © László Luca Gerda

Like that. © Sárai Dorottya

Egyszercsak megjelent a nép többi része is, és elhatároztuk, hogyha már ilyen szépen összegyűltünk csinálunk egy csoportképet megint, kevésbé auschwitz-i környezetben is. A gépem a hídon, Dóri fényképez. Ezen legalább jól nézünk ki. 🙂

All of us. Cute and badass. © László Luca Gerda

Lementünk a katakombákba Dóri vezetésével. Iszonyatos sötétség. Kicsit el is tévedtünk, de szerencsére véletlenül kitaláltunk onnan. Közben -csak hogy a körülményekről is szóljak pár szót- már mindenki elfáradt, hiszen aki fotózik az tudja, hogy nem 2kg cuccot cipelünk mi a hátunkon (én speciel az átlagosnál is többet cipeltem). Meleg volt, sütött a nap és én bőrkabátban voltam. Egy ideig.

The cat's name is: visli (sausage) © Sárai Dorottya

Mindenesetre, mire mindenki újra összegyűlt, megnéztük a kenyérmúzeumot, aztán el is indultunk szebb helyeket keresni. Esetünkben a komáromi tavat (sajnos már nem volt időnk átmenni Komárnoba) Az erődből kifele menet találtunk egy cicát és mivel Gigi nagyon rendesen nekiadta a virslijét, ezért a macskának a neve Virsli lett. 😀

Big, bigger, biggest. Ducks be scared. © Kasznár Katalin

Rengeteg kacsa volt. Mi meg mint az őrültek, vettük elő a teleobjektíveinket és ültünk le a partra, hogy a kacsákat riogassuk. Szerencsére néha közelebb jöttek a kenyérdobáló kisgyerekek miatt, de még így se készült róluk (legalábbis nekem nem) értelmes kép. Végül már a megmaradt sógyurma-sütikkel dobálta őket Kéti, hogy nekem legyen valami akció-képem. A süti remekül látszódik.

Kapow, kapow © Tóth Viktória

Fél négy tájékán sajnos el kellett indulnunk a vasútállomás felé. Ilyenkor a  lábaim már annyira fájtak, hogy szinte nem is éreztem, hogy lépek. Az úton Kornél szórakoztatott Vikit és engem a csodálatos vicceivel. Hirtelen sajnos egy se jut eszembe. 😦

The sad-sad goodbye © László Luca Gerda

A vasútállomáson eljött a nap szomorú része. Imi, Peti, Sztív és Berti elindultak Tatabánya irányába, Gigi pedig Kisbér felé. Épp hogy nem sírtunk, de azért egy két zsepit elővettünk integetni.

Én is elköszöntem a többiektől, beültem a kocsiba és szépen elhagytam Komáromot. Rettentő fáradt voltam, nagyjából annyira, mint nyáron az egyik esküvő alkalmával. Alig bírtam nyitva tartani a szemem vezetés közben. Otthon ledobtam magamról mindent és zuhantam is az ágyba.

Ennyi történt. Elnézést, hogy össze-vissza ugráltam a történetben, próbáltam a képeket követni. :)) Az igazi képek, amik nem rólunk szólnak, hamarosan következnek, valószínűleg a frompankawithlove-on, fotónaplóként. 🙂

Már alig várom a következőt!

Advertisements

4 hozzászólás a következőhöz: “Komárom, ahogy én láttam

  1. Dóri szerint:

    Ez egy fantörpikusan zseniális blog lett 🙂 Ilyenből tessék még sokat!!! 😀

  2. […] kevésbé ismert is), Komáromról. Szombaton ugyanis oda látogattam fotós barátaimmal (amiről beszámoló itt), és felfedeztük a Monostori erődöt. Mivel valószínűleg kevesen tudtok ennek […]

  3. […] ugyanazon a napon kaptuk a szülinapi köszöntéseket. 🙂 Kicsit sokára jött össze az első találkozó, de azt hiszem, sok olyan nap lesz […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s